3. rész

Felmentem, hogy megnézzem, hogy van Gabriell. Amint kinyitottam az ajtót elfogott a kétségbeesés ahogy megláttam az élet-halál szélén táncoló angyalom. Max próbálta minden megmaradt erejét bevetni, hogy enyhítse a fájdalmait, de Gabriell továbbra is csak zokogott a fájdalomtól. Közelebb léptem Maxhez a vállára tettem a kezem, mire ő ijedten felém fordult.

-Kérlek, menj ki. – suttogtam és lehajoltam, hogy az arcára nyomhassak egy lágy puszit. Felállt, rám mosolygott és kiment a szobából.  Előhívtam őrző énem és felmásztam az ágyamra. Kezeimet végig simítottam Gabriell maszatos arcán.

-Nyugodj meg Gabe. Meggyógyítalak. – suttogom és kedvesen nézek azúr kék szemeibe. 

-Angel. –hörgi – Segíts.

-Shhh. Most ne beszélj. – mondtam és mivel nem tudtam mást kitalálni ráültem és összezúzott mellkasára tettem a kezem. Elkezdtem mormolni a mindenki számára ismerős imát, amely utat nyit a nagy főnök és köztem:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk

az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség

mindörökké.

Ahogy az utolsó szó elhagyta a szám, újra hófehér, meleg fény árasztotta el a testem. Alattam Gabe, hangosan felordít a begyógyulni kezdő sebek fájdalmaitól. A lelkem teljes harmóniában, átadom magam a fehérségnek, Gabe hangja egyre halkabb. Ordítása már halk nyöszörgés, hangosan zihál alattam, mintha csak most jutott volna el a csúcsok csúcsára, ha úgy vesszük tényleg oda jutott. A teste újra tökéletes, a szárnya ismét épp. Visszahoztam őt az élők sorába. Amint alább hagy a fény mellkasára zuhanok és én is hangosan zihálok.

-Ez jobb, mint a szex. – vicceskedik.

-Az előbb még hangosan zokogtál, mint egy gyerek. Örülnék, ha most csendben maradnál. – fáradt voltam, nyűgös és gyenge. Nem voltam most Gabe perverz poénjaira vevő.

-Sajnálom. Azt hittem le tudom győzni.

-Leközelebb értesíts, mielőtt bármi magán akcióba kezdesz.

-Igenis hölgyem.

Végszóra belépett Max és a karjaiba húzott. Most kívántam őt, nem érdekelt, hogy mi vagyok. A karjaiban akartam lenni, hogy dédelgessen és ringasson. A hátamat simogatta, ha macska lennék elkezdtem volna dorombolni. Romantikus ölelkezésünket Gabe fülsüketítő horkolása zavarta meg.

-Lábra tudsz állni? – kérdezte halkan, de annyira kimerültnek éreztem magam, hogy csak nem legesen bólintottam. Féloldalasan elmosolyodott. – Sejtettem.

-Nem azért nem akarok lábra állni, hogy a karjaidba vigyél ki, hanem, mert tényleg kimerültem. – morgom.

-Persze Angel. – vigyorog és felkap. Elindul velem a folyosón a szobája felé. Gyorsan észbe kapok és kiugrom a kezeiből.

-Nahát micsoda gyors regenerálódás.

-Nem alszom veled egy szobában. – közlöm vele és elindulok Marie szobája felé.

-Marie már Doriannel alszik, hagyd őket. Kénytelen vagy velem aludni, vagy marad a földszint és az az ultra kényelmes kanapé. – viccelődik.

-Irány a kanapé. – vigyorgok döbbent arcába és apró csókot nyomok ajkaira.

-Na jó nem mész te sehová. – megragadja a csuklóm és magához húz – Én már nem vagyok őrző, nincsenek szárnyaim.  Szerethetsz nyugodtan.

-De én még őrző vagyok, és nem szerethetek bele senkibe, te is jól tudod. – a hangom megtelik bánattal, mert minden porcikámmal kívánom ezt a szárnyatlan angyalt, de nem lehet, egy őrző nem lehet szerelmes. – Kérlek, Max engedj el.

-Miért van az, hogy ha neked kell kielégíteni fizikai vágyaid én mindig azonnal beleegyezem, de ha én akarom, akkor folyton ellen állsz?

-Max engedj el. -  mélyen a szemébe nézek. Próbálok kiszabadulni, de erős karjait a derekam köré láncolta. Hiába minden próbálkozásom nem ereszt el. – Max nem akarlak szeretni.

-Már szeretsz. – suttogja.

-Nem szeretlek. – suttogom vissza, de könnyek gyűlnek a szemembe. Igenis szeretem őt, minden porcikáját és jelen esetben semmi másra nem vágyom csak, hogy végig csókolja minden egye porcikám.

-Miért hazudsz saját magadnak? – a hangja nyugodt, tekintete nem ereszti az enyém.

-Csókolj meg! – követelem. Ajkai lomhán érnek ajkaimhoz. Csókja megrészegít, nyelve puhán masszírozza a nyelvem. Kezem mellkasán pihen, egyre szaporábban veszi a levegőt, mellkasa egyre gyorsabban mozog fel és le, szíve szinte már kiszakad a helyéről olyan gyorsan ver. Megszakítja a csókot és a szemembe néz.

-Imádok veled csókolózni. – vigyorog. 

-Fogd be. – kicsit bele bokszolok a mellkasába.

-Azt akarom, hogy velem légy.

-Azt akarom, hogy veled legyek. – suttogom halkan és megölelem. Úgy szorít magához, mintha egy 4 éves kislány lennék, aki fél a szekrényben lakó szörnytől, más szóval oltalmazó. Úgy érzem, Max karjaiban, biztonságban vagyok.

-Menjetek szobára. – szakít minket újra félbe Gabriell.

-Bazd  meg Gabe. – morgom – Örülj, hogy nem haltál meg.

-Nyugi kislány poén volt.

-Most nem tudom elviselni a poénjaid. Egyébként miért jöttél ki, nem mellesleg pucéran. Miért vagy pucér Gabriell? – suttogok, nehogy Marie felébredjen. Hirtelen kinyílik az ajtaja és Dorian lép ki.

-A kis asszony elaludt. Jesszus. – Dorian szemei elkerekednek Adonisz láttán – Ön meztelen.

-Miért zavar mindenkit a nudi? – értetlenkedik Gabriell.

-Basszus Gabe egy 14 éves lány van a házban, ha meglát egy pucér pasit szegénynek rém álmai lesznek örökre. – magyarázza Max. Gabe nagyot sóhajt és eltűnik a szobámban, majd egy 2 perc elteltével egy szürke melegítő alsó van rajta. Csípőjénél erősen megfeszül.

-Az én melegítőm vetted fel? – kérdezem idegesen.

-Ezt találtam. Na had mondjam már el mit akarok. Zadkiel most hívott, a felesége eltűnt.

-Tessék? Sarah eltűnt? Basszus, azok a köcsög bolha zsákok. – kitépem magam Max kezei közül és a telefonomért sietek. Azonnal tárcsáztam Zadkiel-t, aki a harmadik csörgésre veszi fel. A hangja pánikkal teli.

-Angel, kedvesem. Sarah eltűnt. A munkahelyéről már rég eljött, a kollégái szerint 3 emberrel ment el. Annyira félek Angel. – sírja el magát csupa szív angyalom. Zadkiel az igazságosság és pozitívizmus ark angyala, az ő szemében minden gyönyörű és minden jó. A felesége Sarah állítása szerint a legjobb dolog az életében, 20 éve házasok, de még mindig turbékolnak és úsznak egymás szerelmében. Zadkiel igazi latin vér, Kubában élnek.

-Nyugodj meg! Sarah jól van. Ide tudsz jönni?

-Persze, hallottam mi történ Gabriellel, már terveztem, hogy meglátogatlak kedves. Holnap indul a gépem, reggel, estére már New Yorkban vagyok. – hadarta.

-Rendben. Kimegyek eléd, majd hívj. És Zad, ne aggódj, megmentem Saraht.

-Köszönöm kedves. – és a vonal megszakadt. Egyszerre kedvem támadt tombolni és sírni. Max jelent meg az ajtóban. Leült mellém az ágyra, megfogta a kezem és ujjait összefűzte ujjaimmal. Egy darabig csendben ültünk a sötét szobában, aztán puha ajkak csiklandozták a nyakam.

-Max, ne most. – tolom el, de újra a nyakamra tapasztja ajkait. Egész testemben remegek, ég bennem a vágy vörös tüze és a harag fekete parazsa élteti.

-Kérelek Angel. Csak ma este, csak ma este légy az enyém. – suttogja a nyakamba.

-Segíts Max, hogy felejtsek. – zihálom halkan.

-Segítek. Szeretlek Angel. – arcomat két kezébe fogja és maga felé fordítja, hogy a szemébe tudjak nézni. – Ki tudnád mondani?

-Nem lehet. – a szemem könnyek mardossák. Max azt várja, hogy kimondjam szeretem, bármennyire szeretném, nem lehet. Ezért inkább kimutatom a szerelmem. Kezem pólója alá csúsztatom és lassan végig húzom ujjaim lapos hasán. – Hagyd, hogy az érzéseimet tettekben mondjam ki.

-Beszélj. – morogja és ledönt az ágyra.

Gyorsan kihámoz a pólómból és kezeit mellemen pihenteti. Halkan felnyögök édes érintésére. Keresem a pólóját, de már nincs rajta.

-Ez nem fer. – suttogom – Én akartalak megszabadítani a ruháidtól.

-A nadrág még rajtam van. – kuncog és megcsókol.

Ujjaim hajában játszadoznak, kezei egyre lejjebb csúsznak egészen a csípőmig. Vajon mire vár? Azt hirtelen leesett…engedélyre. Kicsit megemeltem a derekam, hogy ujjai jól érezzék a behajtási engedélyt. Lassan becsúszik a pizsomám alá, tenyere forró, égeti a bőröm. Ekkor hirtelen Sarah kedves arca villan be és a testemben fellobbanó lángot, mintha valaki egy vödör vízzel öntötte volna le.

-Max. – suttogom és vágytól teli arcát figyelem, barna szemei szinte égetnek – Sajnálom. Nem megy. – hangosan felsóhajt, lecsukja szemeit, majd miután újra rám néz mosolyog. Legördül rólam, egy szót sem szól csak magához húz.

-Láttam, hogy Sarah jár a fejedben. – motyogja.

-Te belelestél a fejembe? – nézek rá hatalmas szemekkel, halkan kuncogni kezd.

-Bocsáss meg, csak valami erő bevonzott és nem bírtam ellenállni. Tudod mit?

-Mit? – nézek rá a sötétben.

-Mi lenne ha így magamhoz ölelnélek. – mondja és magához húzott – Aztán becsuknád a szemed és megpróbálnál aludni. 

-Pompás ötlet. – lágy csókot leheltem ajkaira és álomba szenderedtem. Persze mint mindig, most sem kerültek el a rossz álmok.